2010. január 31. vasárnap 16.10
Önkéntes Tűzoltó Egyesületek 2009-ben
Érdemes elolvasni. Teljesen reálisan összegzi mindazokat a problémákat, melyekkel Egyesületünk is folyamatosan küzd.
A Magyar Tűzoltó Szövetség elnöksége 2009. októberében a „Hogyan értékelik a polgármesterek az önkéntes tűzoltó egyesületek munkáját” tárgyban hat kérdésből álló felmérésre kérte fel a megyei szövetségeket.
A 20 tagszervezetből 9 megyei szövetségtől kapott az elnökség választ, amelyek összesen közel 60 települést érintettek. A felmérésre adott válaszokat a feltett kérdések köré rendszerezve összegezték:
1. Hogyan látja a polgármester az egyesületének szakmai munkáját?
A polgármesterek sajátjuknak érzik egyesületeiket, munkájukat nagyra becsülik. Többségük a tűzoltási tevékenységet nem pusztán szakmai oldalról ítéli meg, hanem az azonnali segítség megjelenésében.
A polgármesterek nehezményezik, hogy az állam sem megfelelő pályázati forrást, sem hatékony erkölcsi, illetve jogszabályi támogatást nem biztosít az egyébként legolcsóbb önkéntes egyesületi rendszer fejlesztéséhez.
Az egyesületekben javult a szakmai képzettség, valamint a vezetői személyi feltételek is kedvezőbben alakultak.
Kiemelték több településen az egyesületeik árvíz és belvíz elleni védekezésben való aktív szerepvállalását.
Többen megfogalmazták, hogy nem a tenni akarással van baj, hanem a megfelelő technikai eszköz illetve jármű hiánya okozza, hogy esetenként nem tudnak a tűzoltásban részt venni.
Főként a pest megyei polgármesterek jelezték, hogy számos településen aktív vagy „korengedményesen” nyugdíjas képzett hivatásos tűzoltók alkotják az operatív egyesületi állomány gerincét.
A települések lakossága elismeri és nagyra értékeli az önkéntes tűzoltók segítségét és közösségi munkáját.
Az egyesületek sokat segítenek a helyi kulturális illetve iskolai rendezvények lebonyolításában, valamint a település megelőző tűzvédelmében.
Az is megállapítható, hogy a hátrányos helyzetű önkormányzatok nem tudják megfelelően támogatni egyesületeiket, így egyre nagyobb különbségek fedezhetők fel az elhelyezés és technikai bázis területein.
Összességében: a polgármesterek elégedettek egyesületeik munkájával és a helyi azonnali segítségnyújtás lehetőségét látva bennük, támogatják őket.
2. Elegendőnek tartja-e egyesületének állami pályázati támogatását?
A kérdésre adott válaszokból kiderül, hogy ahol rendszeres tűzoltási tevékenység van, ott egyértelműen kevésnek tartják az állami szerepvállalást. Nemcsak a forrás mértékét kifogásolják, hanem a pályázati rendszert is. Olyan részletes és bonyolult a pályázati szabályozás, mintha „milliárdokat” lehetne elnyerni.
Esetenként a pályázati anyag elkészítésének költsége meghaladja az elnyert összeg nagyságát.
Az egyesületek normális működéséhez az inflációs és egyéb hatások miatt egyre több forrásra lenne szükség. Az önkormányzatok jelentős terheket vállalnak át, de a megszorítások miatt már nekik sincs gyakran fedezetük egyesületük fenntartására.
3. Megfelelőnek tartja-e a technikai, műszaki, szertári ellátottságot?
A technikai ellátottság a gépjárművek tekintetében jelentős szóródást mutat. A külföldről behozott 30-40 éves járművek, valamint a hivatásosoktól levetett és elhasználódott tűzoltó járművek alkotják döntően az egyesületek gépjármű parkját. Ezeknek a járműveknek az évenkénti vizsgáztatása, javítása és karbantartása gyakran meghaladja az önkormányzat teherbíró képességét. Komoly teher a járművek kötelező biztosításának összege is.
Ugyanakkor jelezték azt is, hogy az egyesületek ki vannak zárva a biztosítók 1,5 %-os, évente több mint 2MD Ft-os gépjármű beszerzési keretéből, amit többen igazságtalannak tartanak.
A védőruha és tűzoltó eszköz ellátottságot a legtöbb településen kielégítőnek tarják.
A tűzoltó szertárak felújítására illetve állagmegóvására az egyesületek tűzoltói és az önkormányzat közösen az esetek többségében elegendő forrást tud biztosítani. Ezen a téren az egyesületi tagok egyéni munkája kiemelkedő.
Más a helyzet, ha új szertár építése szükséges, amely, ha vállalkoznak erre, akkor az csak több éves elhúzódó beruházással valósítható meg, ezért gyakran kilátástalannak érzik.
Célszerű lenne e tekintetben egy központi segítség, különösen ott, ahol aktív tűzoltási tevékenységet látnak el.
4. Melyek a legfőbb gondok az egyesület működésében?
Első helyen a válaszok az egyesületek fokozatos elszegényedését jelölték meg. Nőnek a működési költségek, a fejlesztésre és fenntartásra fordítható összeg egyre kevesebb.
Második helyen az utánpótlás biztosítása a gond, tekintettel ara, hogy több megyében elmaradnak pénzhiány miatt a rendszeres szakmai foglalkozások és versenyek, amelyek motiválták a fiatalokat.
Harmadik helyen a jogszabályi hiányokat jelezték, amelyek az önkéntesen végzett munka becsületét kellene, hogy erősítsék, de az egyesület részére a minimális anyagi támogatást is célszerű lenne jogszabályban rögzíteni.
Kedvező változás volt az önkéntes tűzoltó egyesületi törvény megjelenése, de hiányolják, hogy a törvény nem adott felhatalmazást egy végrehajtási rendelet kiadására, amire nagy szükség lenne.
Néhányan jelezték, hogy az állami hozzáállás elkeserítően gyenge a karitatív munka elismerését illetően. További gond még, hogy az egyesületi aktív tűzoltók nappal nehezen riaszthatók: vagy, mert távolabb dolgoznak, vagy, mert a folyamatos termelést végző cégek a munkahelyről nem vagy nehezen engedik el őket.
Helyenként a parancsnoki állomány kiöregedését illetve a parancsnoki tanfolyamok idejének rugalmatlanságát is felvetették.
A tanfolyamokat és a továbbképzést megyéken belül és főként hétvégeken lenne célszerű szervezni.
5. Milyen javaslatai vannak az egyesület szakmai és közösségi munkájának javítása terén?
Az első négy kérdésre adott válaszok számos esetben javaslatokat is tartalmaztak. A javaslatok összegzése a következő:
- a jelenlegi pályázati rendszer egyszerűsítése,
- a pályázati állami forrás megnövelése (a jelenlegi 120 millióról 3-400 millióra),
- az új szertár építésre, valamint új gépjármű beszerzésre pályázati lehetőség a Biztosítók 1,5 %-os keretéből, illetve az egyesületek részére országos járműbeszerzési projekt indítása,
- megfelelő jogszabályi háttér biztosítása,
- a parancsnoki és speciális képzés és továbbképzés erősítése és helyi szervezése,
- a tűzjelző és riasztást eszközlő telefon- és rádiórendszer egyesületek részére történő biztosítása,
- az egyesületek járművei biztosítási díjának központi átvállalása,
- az egyesületi aktív tagok részére a helyi adók alóli mentesség elérése (jogszabályi úton),
- a fiatalok bevonásának motivációs erősítése központi és helyi adókedvezményi lehetőségek kiaknázásával,
- az egyesületek egymás közti és a hivatásos és önkéntes tűzoltóságokkal való kapcsolat fejlesztése, a köztük lévő együttműködés erősítése.
6. Milyen az egyesület szerepe a településen a közösség életében?
Egybehangzó vélemény: az önkéntes tűzoltó egyesület a kezdetektől napjainkig meghatározó szerepet tölt be a község életében. Tagjaikra mindig lehetett és lehet számítani, legyen az a nap bármely szaka. Mindig készek az azonnali segítségre településükön.
Az ifjúság nevelésében is komoly szerepet vállalnak. Foglalkoztatják a fiatalokat elméleti és gyakorlati téren egyaránt. Nevelik őket a közösségi életre, az egymásért, a közösségért való tenni akarásra. Büszkék arra, hogy az egyesület tagjai lehetnek.
Kevés lakója van a településeknek, akik valamely formában nem lennének kapcsolatban az egyesülettel.
Óriási segítséget nyújtanak a községi rendezvények előkészítésében, bonyolításában, a biztonság folyamatos fenntartásában.
Összefoglalóan:
Az önkéntes tűzoltó egyesületek helyét, szerepét és munkáját a települések vezetése és lakossága kedvezően ítéli meg.
Ezzel ellentétben a mindenkori politikai és állami képviselet, valamint a szakmai felügyelet nem szentel elegendő figyelmet elismerésükre és támogatásukra. Értehetetlen, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a döntéshozók miért nem figyelnek arra, hogy a minden szempontból olcsóbb, ill. optimálisabb helyi tűzoltó szervezetek megerősítése kis befektetéssel ugrásszerű biztonságnövelést eredményezne.
A polgármesteri véleményeket összegezte: A Magyar Tűzoltó Szövetség elnöksége
Budapest, 2009. december 10.